gyónási titok: a →gyónást, a →bűnbánat szentségét védő titoktartási fegyelem. - A szó szoros értelmében vett ~, a szentségi pecsét (sigillum sacramentale) a →gyóntatót kötelezi, s azt jelenti, hogy tilos a gyónót szóval v. bármilyen más módon, bármi okból is, akár csak részben is elárulnia (983.k. 1.§). A gyóntató a gyónásból szerzett ismereteit a gyónó kárára még akkor sem használhatja föl, ha ezzel nem árulja el őt. Ezért aki hatóság szerepét tölti be, a külső kormányzatban semmiképp sem használhatja fel gyónásban szerzett értesüléseit, függetlenül attól, mikor szerezte őket (984.k.). Ezen elv védelmére a Codex előírja, hogy a novícmester és segítője, a →szeminárium v. más nevelőintézet →rektora ne gyóntassa a házban tartózkodó növendékeit, hacsak a növendékek egyes esetekben önként nem kérik erre (985.k.). - A ~ megsértése. A szó szoros értelmében vett ~nak, vagyis a szentségi pecsétnek a megsértését csak a gyóntató követheti el (vö. 983.k. 1.§, 1388.k. 1.§). E →büntetendő cselekménynek két típusa van: 1) a ~ közvetlen megsértése, mely akkor valósul meg, ha a gyóntató fölfedi mind a gyónó személyét, mind bűnét; 2) a ~ közvetett megsértése, amire akkor kerül sor, ha a gyóntató szavaiból, jeleiből, tetteiből, mulasztásaiból következtetni lehet a gyónó bűnére. E második típusba tartozik az az eset is, ha a gyóntató csupán azt a tényt árulja el, hogy az illető nála gyónt, ha ebből bűnére következtetni lehet. Uebbe a csoportba sorolják a bűntárs puszta nevének elárulását is. Ilyen közvetett titoksértés valósul meg ált. minden olyan esetben, mikor a gyóntató a gyónót ugyan nem árulta el, de szavaiból, jeleiből, magatartásából mások következtethetnek arra, hogy a gyónó (akár csak általában is valamilyen) „halálos” bűnt v. egy meghatározott bocsánatos bűnt követett el. Aszerint, hogy a következtetésre a gyóntató mennyiben ad alapot, a ~ közvetett megsértésének különböző fokozatai lehetségesek. - A klasszikus szerzők szerint nem számít a ~ megsértésének: ha a gyóntató (általában, a bűn fajtájának meghatározása nélkül) jelzi, hogy nála egy személy gyónt ill. bocsánatos bűnöket gyónt; v. ha a gyónó engedélyével fedett föl valamit. - Mivel a ~ megtartása isteni jogon kötelező, ezért alóla a pápa sem adhat fölmentést. Megjegyzendő még, hogy mivel a CIC ezt külön nem említi, a gondatlanságból elkövetett ilyen cselekmény nem büntetendő (vö. 1321.k. 2.§). E bűncselekményhez is szándékosság szükséges. - A ~ közvetlen megsértésére az 1388.k. 1.§ az Ap. Sztszéknek fenntartott, önmagától beálló kiközösítést rendel, közvetett megsértéséért pedig kötelező, de közelebbről meg nem határozott, a cselekmény súlyának megfelelő utólag kimondandó büntetést. - A gyónással kapcsolatos egyéb indiszkréciónak a hatályos egyhjog két fő válfaját bünteti: 1) A szó szoros értelmében vett ~tól különböző titoktartási kötelezettség terheli mindazokat, akik a gyónásból a bűnökről bármilyen módon tudomást szereztek (983.k. 2.§), így a tolmácsot is, ha a gyónás során szerepel. Az 1388.k. 2.§-a általánosságban bünteti mindazokat, akik ez ellen a kötelezettség ellen vétenek. Ennek a bűncselekménynek az elkövetője tehát nem a gyóntató, hanem egyéb személyek, pl. akik a gyónást a közelben állva meghallották. 2) Hasonlóképpen bűncselekmény a gyónással kapcsolatos indiszkréciónak egy különleges típusa: az az eset, amikor a „gyónó” v. más személyek a valódi v. színlelt gyónásban akár a gyónótól, akár a gyóntatótól mondottakat - valamilyen technikai eszközzel - a) felveszik v. b) tömegtájékoztatási eszköz útján közlik. Ezt a cselekményt - a tényállásnak a fentitől még kissé eltérő leírásával - már a Hittani Kongr. 1973. III. 23-i nyilatkozata (AAS 1973:678.) büntette. Mivel azonban ez a büntetés az új Codex hatályba lépésével érvényét vesztette (6.k. 1.§ 3), tekintettel az időközben előfordult újabb sajnálatos esetekre, szükségessé vált a bűncselekmény pontosabb megfogalmazása és a büntetés megújítása. Ezt a Hittani Kongr. 1988. IX. 23-i hatállyal kiadott ált. határozatában, különleges felhatalmazás alapján (vö. 30.k.) meg is tette (AAS 1988:1367.). - Az 1388.k. 2.§-a a fenti bűncselekmény első típusára kötelező, de meghatározatlan büntetést rendel, mely lehet (utólag kimondandó) kiközösítés is. A második tényállás-típusra a Hittani Kongr. idézett határozata önmagától beálló kiközösítést ír elő. E.P.

CCEO 1990:733-734.k. - Erdő 1991:374, 526. - KEK 1467.